"...szűk ösvényén."

  Kétnapos "léböjtkúrát" terveztem, nulla kajával és citromos vízzel, az első nap sikerült leküzdenem a kínzó éhséget, a második napra csodálatos módon elmúlt az éhség, viszont délutánra kezdtem egyre ingerültebbé válni. Rövid megfontolás után végül…

     Hosszú idő után most voltam először otthon halottak napján. A teljes család összejött, ami annyit jelent, hogy húszan szorongtunk két szobában. A húgom kisebbik lányát most láttam először, egyszerűen nem tudtam, hogyan üdvözöljem őket. Végül kezet fogtam…

   Most megint egy olyan időszakba kerültem, amikor nem megy az írás. Mégsem hagyom el magam, és ezúttal nem múlnak el hónapok bejegyzés nélkül. A hétfői napom lámpalázas izgatottsággal telt a másnapi eskütétel miatt. A munkatársam Zsuzsa megnyugtatott; ez…

 Hol van már a múltkori Láthatatlan Színházas vendégszereplésünk, amikor oly magabiztosan kezeltem az állomásomat, és még a többiekre is tudtam figyelni! Feszült voltam már akkor is, amikor átgyalogoltam a Petőfi-hídon, és ez a feszültség megmaradt kezdésre is, ami abban…

   Vigyorogva jelölgetem be a Facebook-os ismerőseimet a könyvesboltban, a vásárlók azt hiszik, rájuk mosolygok, pedig nem, illetve egy picit mégis. Most jót tesz ez a kis lelkemnek. Úgy érzem magam, mint a kisfiú, aki tilosba tévedt...

    „Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.”  Súlyos mondat, és tegnap, amikor a barátság állomást kaptam a Láthatatlan Színház előadáson, és negyvenszer elmondtam ugyanezt a mondatot a vándoroknak, még nem sejtettem,…

     Ma éjszaka álmomban megkaptam a katonai behívóm a szerb hadseregbe, s Kosovóban kellett volna jelentkeznem. Az én válaszom erre nem lehetett más, csakis a szökés, keresztül a határon. Még most is emlékszem arra a félelemmel vegyes izgalomra, ami elfogott…

   Korábban eléggé ambivalens módon viszonyultam a saját írásaimhoz, most azonban tudatosult bennem ez is, oly sok mindennel együtt a tábor után.  Hát igen, az örökség, amit a saját családfámtól kaptam, az érzelmek mély elrejtése, s míg a kamaszkor általában a…

    Föld. A négy elem közül az utolsó. A Szerda reggeli áhítatot, mint mindig, Réka tartja, ezúttal a kertben. A földön ülve hallgatom Réka szavait, melyek éles késként hasítanak belém, felvágva a „sebet”, melyből most patakként ömlik a fájdalom. A…

     Tűz és levegő. Másnap nyári forróság és vakító napfény. A reggeli áhítat alatt imaként, Teréz anyától olvassuk „Az Élet Himnuszát”, majd válaszolnunk kell az egyes soraira. Mi az egyetlen, a legszebb, a boldogság, az álom az életemben, s mit…

   Víz. A Vasárnap a víz napja. A vízhez való viszonyom, a mai nappal gyökeresen megváltozott. Míg korábban a mélységet, a nehéz, súlyos dolgokat, a tükröt, az önmagammal való szembesülést jelentette számomra, a mai naptól már a lágyságot, az életet adó…

    Már megtanulhattam volna, hogy véletlenek pedig nincsenek, és most visszagondolva, olyan szükségszerűség vezetett engem az idei Láthatatlan Színház táborba, mintha valaki odafentről, az ő mély bölcsességével egyengette volna az idevezető szálakat. Nyár elején…

   A Láthatatlan Színház táborra, röviden csak ezt a jelzőt tudom használni: Csoda! Szent! Áldott! (…mert „Új” Szövetséget kötöttél velem!) Alig egy órával azután, hogy hazaértem a nagy „csodából”, csörög a mobilom (az a mobil, ami az…

 A héten túléltem egy "kemény" lelki beszélgetést, egy betegséget, s egy Láthatatlan Színházat, ahol a Férfi darabban a "király", mint archetípus volt az én állomásom. Mindhárom mozzanat ugyanazt a változást járja körül az életemben. Azt hiszem…

  Decemberben nem sok időm maradt írni, a karácsonyi vásár közepette, a sok vásárló lefárasztott. Most, egy hónap után próbálom újra felvenni az írás elejtett fonalát, keresgélem a szavakat, a gondolataim, nem könnyű visszatérnem abba a lelkiállapotba, amikor…

  Elfogtuk az első tolvajt. Egy fiatal harmincévkörüli, jólszituált és ápolt férfi egy óvatlan pillanatban a kabátja belső zsebébe süllyesztett egy könyvet. Mikor Zsuzsa visszanézte a monitoron a kamerák által felvett képett, a lopás bizonyítást nyert. Most mi lesz? Nyolc…

  Ahogy közeledik a karácsony, úgy nő a vásárlók tömege is a boltban, s lesz egyre fárasztóbb a munka. Kétféle köszönési forma honosodott meg nálunk: a szokásos jó napot, vagy a "dícsértessék", amire mi "mindörökké"-vel válaszolunk. Az egyik…

  A kezdeti feszengés után, egyre inkább szeretem a munkám. A könyveket, melyeket árulok, nyugodt lelkiismerettel ajálhatom bárkinek, s nem kell tovább kettős életet élnem. Nincs törésvonal a magánéletem, és a munkám között. A boltvezetővel is jól kijövök, és…

  Járom az utam. Csendesen. Türelmesen. Most nincsenek kilengések. Nincsenek érzelmi viharok. Az óceán hullámai mossák partomat végtelen türelemmel.  Az előbb jártam végig újra egy labirintust. Pontosabban kettőt, mivel a kisebb labirintust most jártam először végig…

  Semmi okom az izgalomra, mégis...  Hajnali fél ötkör már éberen bámultam a sötétbe. Reggel kilencig hosszú az idő, rengeteg gondolat kergetőzik az agyamban, az idő mégis halad...  Első munkanap, első aláírt munkaszerződésem... negyvenévesen(!). Jobb később,…

  Ma reggel, az áhítatra készülvén, megnyitottam a postaládámat, és valósággal elárasztott a barátaim jókívánság és szeretetözöne, amit e-mailben küldtek az éteren keresztül. Nem is kívánhatnék jobb készülést egy áhítatra, mint végigolvasni az összes ilyen…

  Megkaptam a munkát. Rendes, bejelentett állással, a Szent István Társulat alkalmazottja lettem. Nehéz elhinnem, és mégis igaz. Végetért egy fejezet az életemben, és november elsejétől már egy másik fejezetet kezdek írni. Mi történt az elmúlt fél évben? Attól a…

  Félelmetes. Fél év után visszahívtak a Szent István Társulattól, mivel nem vált be náluk az ember, akit felvettek. Hétfőn 10 órakor újabb találkozó. Háát Isten, fura a mi kapcsolatunk...

  Az imáról.  Bevallom, az imával mindig örök gondjaim voltak. (Kinek nem?) Vagy nem szerettem imádkozni, vagy nem tudtam, vagy egyszerűen közhellyé vált számban a kimondott szó, s egy idő után értelmetlennek tartottam az imádkozást. Aztán eljött az idő,…

  Valahol ott motoszkál a gondolataim mélyén, a ma délutáni állásinterjú, miközben munkahelyemen drótkefével sikálom egy kamra falát, az évtizedek óta felhalmozódott kosztól, s próbálom újjávarázsolni, hogy a várakozásoknak megfelelően, újra élelmiszereket…