Elfogtuk az első tolvajt. Egy fiatal harmincévkörüli, jólszituált és ápolt férfi egy óvatlan pillanatban a kabátja belső zsebébe süllyesztett egy könyvet. Mikor Zsuzsa visszanézte a monitoron a kamerák által felvett képett, a lopás bizonyítást nyert. Most mi lesz? Nyolc év tapasztalat áll már mögöttem, s nem egy tolvajjal akadt már dolgom, most mégis összeszorult a gyomrom. Az ajtóba álltam, s mikor a férfi megpróbált kisétálni, feltartóztattam, s figyelmeztettem, hogy egy lopott könyv lapul a kabátjában.
A férfi meglepődést színlelt. Milyen könyv? Hátrakísértem Zsuzsával az irodába, s most már szó nélkül visszaadta a könyvet. Zsuzsától negyedórányi "fejmosást" s lelkifröccsöt kapott, a férfi egyetlen szót sem tudott kinyögni. A kezeim remegtek, s én szégyelltem magam helyette. Ilyenkor mindig megtörik valami bennem. Az emberekbe vetett bizalom. Nem könnyű szembesülni azzal, hogy egy bizalom nélküli világban élünk, ahol nap mint nap visszaélnek valaki bizalmával. És ez fáj.
Zsuzsát is megviselte a dolog. Az eset után lekapcsolta az irodában a villanyt, s negyed óráig ült a sötétben, magába révedve.
