Semmi okom az izgalomra, mégis...
Hajnali fél ötkör már éberen bámultam a sötétbe. Reggel kilencig hosszú az idő, rengeteg gondolat kergetőzik az agyamban, az idő mégis halad...
Első munkanap, első aláírt munkaszerződésem... negyvenévesen(!). Jobb később, mint soha.
Az elmúlt fél évem távolodik. Mint Kusturica Underground c. filmjének végén, amikor a szereplők a folyó partján álló földdarabbal együtt leszakadva, úszó szigetként távolodnak a parttól (a valóságtól?), azzal a különbséggel, hogy én most a parton állva szemlélem a saját leszakadt "földdarabomat", mely távolodik a ködben.
El kell búcsúznom ettől a "földdarabtól", és szét kell néznem, itt és most. Mert én itt maradtam...
