-
Egyéni identitások. Egzisztencia
Az egzisztencia széles fogalomkört takar, és nagy változásokon ment keresztül az idők során. Legfőbb sajátossága a személyessége. Egyénileg értelmezi az életet, és ezáltal válik nagyon személyessé. A régmúltban általában az osztályokba, kasztokba születés határozta meg valakinek az egzisztenciáját, a generációkon keresztül való öröklődés jellemezte. A múltban élesen elkülönültek egymástól a társadalmi osztályok, az arisztokrácia, nemesség, polgárság, vagy különböző mesterségek által, melyek céhekbe tömörültek. A mesterségek is generációról generációra öröklődtek, a vagyon, a társadalmi pozíció ugyanúgy.
Ezzel szemben ma a tanulás jelenti az egzisztencia fő motorját. Általánosan elfogadott, hogy egy felsőfokú diploma megszerzése már egyfajta egzisztenciát biztosít. Ezen kívül nagyon széles a skála, ki miben leli meg a saját egzisztenciáját. Lehet ez munkahelyi karrier, otthonra megtermelt anyagi javak és eszközök, a különböző szakmákon, mesterségeken belüli képzés, fejlődés, de kötődhetnek valamely társadalmi identitáshoz is. A művészek, kézművesek a kultúrán keresztül, lehetnek egyházi személyek, kik karrierként élik meg a valláson belüli pályafutásukat, de ugyanez igaz a politikusokra is, akik egyszerre kötődnek valamelyik ideológiához, párthoz társadalmilag, ugyanakkor ez biztosítja számukra a személyes egzisztenciát is.
A múltban az egzisztenciára inkább volt jellemző a kisközösségi létforma, fontosak voltak a személyes kapcsolatok. Ma egyre erősödő individualizmus jellemzi a társadalmat, ahol az egyéneknek nagy energiát kell befektetniük a személyes kapcsolatokba, hogy ezen kapcsolatok egyáltalán működni tudjanak.
A kiüresedés, a szakmai kiégés korunk általános problémája, és igen erős lelki kríziseket okozhat. Személyes válaszaink életünk értemére létfontosságúak, és előbb-utóbb megkerülhetetlenné válnak. A fiatalságra jellemző lelkesedés és tanulásvágy, a középkor elérésével alábbhagy, és előtérbe kerülnek az értelmet foglalkoztató kérdések. A 40-es, 50-es éveit taposó generáció a kiégések generációja. Ugyanakkor úgy gondolom, a túlzott individualizmus csak ront a helyzeten, és inkább elősegíti a kiüresedést.
A következőkben konkrét helyzeteken keresztül megpróbálok utánajárni, mitől működhet jól az egzisztencia, és mitől rosszul. Miben nyilvánulhat meg a fejlődés?
Munkahelyi karrier. Kiszolgálhat egyéni ambíciókat, pozíciókat, siker utáni vágyat, vagy munkahelyi közösségi csapatot. A kulcs az emberi kapcsolat. Előbbi esetben a kapcsolat egyoldalú, és valamilyen célra, haszonszerzésre irányul, többnyire az ego fényezésére szolgál. Ilyen a főnök beosztott, vagy akár tanár diák viszony is lehet ilyen, de művész rajongótábor is ezen kategória, lelkész és a hívek kapcsolata is lehet ilyen, politikai vezető, akit ideológiai hívei fényeznek. A skála széles, és ezekben az esetekben szinte törvényszerű az identitás kiüresedése, lélektelenné válása, amit vagy követ felismerés, vagy nem.
A második esetben az emberi kapcsolatok többoldalúak, és egézségesebbek. A munkahelyi csapatépítések népszerűsége is ezen felismerésekből fakad. Tévedés azt hinni, hogy főnök beosztott kapcsolat nem lehet ilyen, csupán bölcsen kell hozzáállni a kérdéshez. Amikor a szituáció megköveteli, a kapcsolat legyen egyoldalú, viszont meg kell adni a teret, a kölcsönös kapcsolatok fejlődésének is. Az emberi kapcsolatok fejlődésével, a munkahelyi légkör is fejlődik, és ezáltal az egzisztenciából fakadó identitás is.
Otthonra termelt anyagi javak. Amikor valaki a munkáját arra használja, hogy otthon teremtsen magának anyagi javakból eredő egzisztenciát. Általában ilyen a saját lakás utáni vágy, egy jó autó iránti vágyakozás, vagy akár az utazás, szép helyek meglátogatása. Ebben az esetben is fontosak az emberi kapcsolatok, ugyanis az egész mit sem ér, ha nincs kivel megosztani. A puszta vágyak ebben az esetben is kiüresednek, ha nincsenek mögöttük fejlődő emberi kapcsolatok.
Szakmai siker. A mesterség, a tudás tökéletesítése. Árnyoldalai hasonlatosak a karrieréhez, a túlzott egó indíthatja be leginkább a kiüresedést. Itt a kulcs a fejlődésben, hogy mennyire tudja az egyén a tudását, a szakmáját értelmes, hasznos dolgokra fordítani. Minden szakmában megtalálható hivatástudat, melyből építkezve az egyén ráléphet a fejlődés útjára.
Amennyiben a személyes egzisztencia valamely társadalmi identitásból táplálkozik, fejlődése vagy kiüresedése is ettől az identitástól függ.
Általánosan elmondhatjuk, hogy a túlzott individualizmus minden esetben a kiüresedést segíti elő, míg a szociális érzékenység, az érzelmi intelligencia fejlődése az egzisztenciák aktív motorjává válhat. Ezekre pedig csakis egészséges emberi kapcsolatok által tehetünk szert.
