Kétnapos "léböjtkúrát" terveztem, nulla kajával és citromos vízzel, az első nap sikerült leküzdenem a kínzó éhséget, a második napra csodálatos módon elmúlt az éhség, viszont délutánra kezdtem egyre ingerültebbé válni. Rövid megfontolás után végül megszakítottam a kúrát, mert nem akartam a vásárlókon, vagy az új kollégán levezetni a feszültséget. Sikerként éltem meg, mert úgy érzem, a helyes indokból szakítottam meg a böjtölést, s nem az éhség miatt.
Egyre távolodik a nélkülözéseim időszaka, lassan hozzá kell szoknom ahhoz, hogy biztonságban élek, s nem kell mindent felfalnom, amit a szemem, s a gyomrom megkíván. Nem szabad megragadnom ebben a "jól elvagyok, mert nem kell nélkülöznöm" létben, s tovább kell lépnem a tervezgetés, a gyarapodás útjára.
Már meg is van az első tervem. Öt év múlva már a saját lakásomban szeretnék aludni.
... és ez a vágy egyáltalán nem illúzió, mert hiszem, hogy sikerül.
