-
Identitásunk jellemzői
Identitásunk kétféle módon gyakorol hatást az életünkre. Közvetlenül az érzelmeinken keresztül a mindennapjainkra, és hosszabb távon, egy lelki fejlődés következtében az életcéljainkon keresztül formálja egyéniségünket.
Igen heves érzelmeket is megmozgathat bennünk. Érezhetünk eufóriát, örömet, boldogságot, de szélsőséges esetekben kiválthat bennünk erős ingerültséget, vagy akár gyűlöletet is. Amikor igazán fontosnak tartunk egy identitást bennünk, képessé válunk a lemondásra, az önfeláldozásra, akár a mártíromságra is. Bizonyára találkoztunk már olyan emberekkel, akik családtagjaikért képesek voltak súlyos áldozatokat hozni, akár gyerekeikről, vagy házastársukról is legyen szó. Esetükben a hosszan tartó, erős személyes emberi kapcsolatokban nyilvánul meg identitásuk, a szeretetükön keresztül, amit a családjukra vonatkoztatnak. Ez ad értelmet életüknek. Ugyanakkor a teljes megsemmisülést is képesek átélni, amennyiben széthullik a családjuk. Nehezebben viselik, amikor a gyerekeik felnőtté érve, leválnak róluk, vagy amikor elveszítik házastársukat. Ilyenkor úgy is érezhetik, maga az élet is elveszítette számukra minden értelmét.
Ugyanez az egzisztánciában is megnyilvánulhat. Az elért sikerek határtalan örömöt képesek adni, és az egyének minden áldozatra hajlandók, egzisztenciájuk kiteljesedéséért. Ugyanakkor ők is nehezen viselik, ha egzisztenciájuk kiüresedik. Ilyen esetekben értelmetlennek látják a sok évnyi küzdelmet, lemondást, és súlyos lelki válságon mennek keresztül.
Mindez igaz a társadalmi identitásokra is. A vallásért, nemzetért vagy az ideológiai eszmékért képessé válunk a rajongásra, a lemondásra, akár a mártíromságra, de érezhetünk indulatokat, heves gyűlöletet is, amennyiben fenyegetve érezzük magunkat más identitások részéről.
Ezek a közvetlen emberi érzelmek sokszor nem tudatosak, és nehezen is irányíthatók, és különösen kiszolgáltatottá is válunk, amennyiben megmaradunk az ösztönös érzelmek síkján, vagy akkor, ha személyiségünk csupán egyetlen identitásból nyeri önazonosságát.
Ezért is különösen fontos, ha szubjektív érzelmeink mellett, az objektív értelem segítségével megpróbáljuk megérteni identitásunkat, és rálépünk a fejlődés útjára. Soha nem szabad elfelejteni az identitás valódi célját, ami az emberi lét valódi értelmére, az értelmes életre irányul.
A történelem során két szellemi tudományág fejlődött ki, ami kifejezetten az értelemre irányul, a filozófia, és a teológia, ezekhez harmadikként már egyre inkább a pszichológia is kezd csatlakozni. Lelki alkata szerint az ember lehet istenhívő, vagy ateista, ez azonban csupán nézőpont szerinti különbség, az értelemre irányuló lét közös bennünk. Az igazságosság, az erkölcs, az etika folyamatosan fejlődő szellemi fogalmak, a teológián és a filozófián keresztül és az értelmes létre irányulnak.
Identitásunk akkor tud egészségesen fejlődni bennünk, ha a megélt szubjektív érzelmeink, összhangba kerülnek objektív értelmünkkel, ami képes látókörünk kiszélesítésére, és a több nézőpontból való réteges gondolkodásra. Ugyanilyen fontos, hogy több fajta identitás is kifejlődjön bennünk, mivel ezek kölcsönhatása a személyiségünkön belül, szintén hozzásegíthet a fejlődéshez. Azonkívül ilyen esetekben könnyeben megküzdünk az identitásválságokkal, mivel ha kiüresedik is bennünk az egyik identitásforma, még mindig maradnak bennünk más identitások, melyekre támaszkodva leküzdhetjük a kríziseket. Ez pedig csupán rajtunk múlik, az elhatározásunkon.
