-
Társadalmi identitások. Ideológia
Félve kezdek bele eme témába, hisz a társadalmi identitásokat a legkönnyebb félreértelmezni, az ember legsötétebb énjét is képesek előhozni. A sötétségben pedig nagyon könnyű elveszíteni a reményt. Még élénken él bennem a délszláv háború, s ebben a háborúban a társadalmi identitások legrosszabb salakja. Összebékíthetetlen kultúrális, nemzeti, vallási és eszmei ellentétek, melyek megmutatták az ember legrosszabb arcát. Vajon mivel is kezdjem?
Hát jó! Kezdjük a mával. Korunk emberével, akit elsősorban a különböző ideológiák mozgatnak. Ez azt is jelenti, hogy időben visszafele fogok haladni, hisz az ideológia a legfiatalabb a társadalmi identitások közül. Hogy egészen pontos legyek, majdnem egyidős a nemzeti identitással, hisz majdnem egyidőben fejlődtek, s egymásra is nagy hatással voltak. Nehéz időpontot mondani, mivel nincsenek éles választóvonalak. Egy új identitás csak fokozatosan nyer magának területet a régiek kiüresedésével, uralkodóvá akkor válik, amikor a társadalmon belül, mint uralkodó identitás, többségbe kerül, és a hatalom, a politika mozgatórugójává válik. A politika mindig más tartalommal bír egy adott korban, ma az uralkodó politikai ideológiákat jelenti, a 19 században a politika főleg a nemzeti identitást jelentette, a középkorban a vallást, míg az ókori civilizációkban a különböző kultúrák voltak hatalmi helyzetben.
Mielőtt belekezdenék az ideológiák taglalásába, előre kell bocsátanom, hogy a társadalmi identitások fejlődése élesen elkülönül a nyugati (európai és észak-amerikai), és a keleti-déli civilizációk között. Az eltérő társadalmi fejlődés a Nyugat-római birodalom bukása után kezdődött, és utána erőteljesen felgyorsult.
Szóval ideológia. Ha mindenképpen dátumot kellene mondanom, csakis 1789 lehet a nyerő év, a francia forradalom éve. A vallás mint politikai identitás, a végóráit élte. A tizenhetedik századi európai vallásháborúk végigpusztítottak egész Európán, s végleg kiüresítették a vallási identitást, mely politikai értelemben már nem tudott életképes maradni. (Azt azért hozzá kell tennem, hogy amikor egy társadalmi identitás politikai értelemben kiüresedik, a hatalomból kikerülve újra magára tud találni, és fejlődni is képes.) A tizenkilencedik századra kialakultak a nemzetállamok, magára talált a nemzeti identitás, s vele együtt megjelentek a különböző ideológiák. A mai ideológiák őshazájának Nagy Britanniát mondanám, mivel a liberális és konzervatív irányzatok is innen terjedtek szét Európában, majd Észak-Amerikában. Érdekes sajátossága ezeknek az ideológiáknak, hogy egy képzeletbeli tengelyre lehet őket felfűzni. Az egyik ilyen tengelyen található a liberalizmus és a konzervativizmus, a kettő között a mérsékelt áramlatokkal, míg a másik tengelyen a jobb és a baloldali ideológiák találhatók, a középpel együtt. Nagyjából ezek a fő ideológiák, s ezek variációi lettek a nyugati demokráciák (és diktatúrák) fő motorjai. A tizenkilencedik században, a nemzeti identitás árnyékában a liberális-konzervatív tengely dominált, a huszadik században már a jobb és baloldali ideológiák kerültek előtérbe, majd ezek kiüresedésével, a 21 századra ismét a liberális-konzervatív ideológiák modernebb változatai váltak uralkodóvá, immár a nemzeti identitás háttérbe szorulásával.
Mindenképpen különbséget kell tennünk a három korszak között, hogy megérthessük az általános szabályszerűségeket. A 19 századi liberalizmus és konzervativizmus elsősorban a polgári társadalmi osztályokhoz kötődött, és erős hatással volt fejlődésükre a nemzeti identitás. Az első világháború kiüresítette a nemzeti identitást, és visszavetette a liberális-konzervatív ideológiák fejlődését. A háborús pusztulás nyomán rögtön szélsőséges ideológiák hódítottak teret maguknak, a jobb-baloldali tengelyről, melyekre az osztályöntudat volt inkább jellemző, a nemzeti identitás háttérbe szorulásával együtt. Majd megjelentek, főleg Európa nyugati felén, a mérsékelt bal és jobboldali irányzatok. A társadalmi osztályok összemosódása és eltűnése után, a 21 századra egy osztályok nélküli liberalizmus és konzervativizmus válik domináns identitássá, mely főleg érzelmi alapú. Az ideológiai öntudatra rányomja bélyegét a túlfűtött érzékenység, és az ebből eredő lelkiállapot, melyet már csak a pszichológia segítségével lehet megérteni. Persze mindez sokkal bonyolultabb, de kénytelen voltam az egyszerűsítésre, az érthetőség kedvéért.
Az ideológiák másik szabályszerűsége magából a "tengely-modellből" ered. Liberális – konzervatív, jobboldal – baloldal; ellentét párokról beszélünk, melyekre leginkább az egymással való politikai és ideológiai harc jellemző. Az egymáshoz való viszonyulásukból következik, hogy képesek-e a fejlődésre, vagy kiüresednek.
Egy pillanatra felidézem minden identitás eredő célját, az értelmes életre, és az élet értelmére való irányulást. Egy ideológia olyan sokrétű, és az élet minden területét átfedő eszmerendszerrel rendelkezik, hogy az embernek, aki ebben nyeri el uralkodó identitását, szinte tökéletes megoldást nyújt – egy zárt rendszeren belül. A gondok akkor kezdődnek, amikor rájövünk, hogy ezen a zárt rendszeren túl is léteznek emberek, akik adott esetben szintén egy zárt rendszerben élnek, és a hozzájuk való viszonyulás erősen próbára teszi identitásunk értelmét.
Ebben az esetben a különböző ideológiák kommunikációja, egymásra való hatása dönti el, hogy képes-e társadalmi identitásunk fejlődni, vagy esetleg stagnál, végső esetben kiüresedik.
A kommunikációnak három különböző foka lehetséges. Az eszmecsere, a vita és az elszigetelődés, az elzárkózás. Az eszmecsere nyitottságot igényel. Őszinte érdeklődéssel fordulunk a másik felé, a különböző ideológiák eszmecseréje hatással van egymásra, beindítja a fejlődést, majd az eszmecserék nyomán egyetemes értékek születnek. Ilyen egyetemes értékek a szólásszabadság, a sajtószabadság, a munkához, az élethez való jog, a vallásszabadság, az emancipáció, és sorolhatnám még tovább.
A vitában már a harc dominál. A másik szellemi legyőzése a cél, és ebben az esetben már a fejlődés inkább stagnál, mivel sérül az igazságosság elve. Egyensúlyok, fékek szükségesek a társadalmi béke megőrzéséhez.
A különböző ideológiák társadalmi elszigetelődése, magábazárkózása a végső stádium, ami először a társadalmi feszültségek növekedésével kezdődik, majd a társadalmi rend és egyensúly megbomlásához, diktatúrához, anarchiához vagy polgárháborúhoz vezet, ami végleg kiüresíti az adott ideológiákat.
