Miért van az, hogy amint egy kis öröm ér az életben, egy másik területen azonnal sötét felhők kezdenek gyülekezni, és hamuvá változtatják az örömöt a számban?
A kérdésemre nem létezik válasz. Ilyennek kell elfogadnom az életem, vagy a túlérzékenységem az oka?
Ebben az állapotban hatalmas a kísértés, hogy mindent eldobjak magamtól kétségbeesésemben, aztán keresztülküzdöm magam ezen az állapoton, és marad a keserű túlélés öröm nélkül. Mert túlélni azt tudok, de örömet megtartani azt nem.
