Kb 21.35 – 21.48
A légzésemmel gondok vannak, nem áramlik akadálytalanul a levegő a testemben. A fogaimban és az ínyemben ott a fájdalom. A külső zajokat most sikerült kiszűrnöm, már nem zavarnak. Ellazulni nem tudok, egyre több akadályt fedezek fel a levegő útjában. A nyakban, a hátamban, a vádlimban s végül a tüdő szájában, ami olyan, mintha gombóc lenne, ez a legfőbb akadály. A gondolataimtól próbálok megszabadulni, a címkézésektől is, de az érzéstől nem tudok. Szomorúság fog el attól, hogy a levegő útjában akadályok vannak a testemben, s egyre inkább sírhatnékom támad attól a gombóctól a tüdőm szájában. Végül visszatérek. Ma ennyire futotta.
Ha a levegőt a szentlélekkel azonosítom, s arra gondolok mennyi akadály állja útját a testemben, a sírás fojtogat.
Nem a fájdalom, s a gyulladás az, ami a leginkább zavart, mert a fogaim környékét többször is sikerült ellazítanom, hanem az akadályok.
