A tegnapi bejegyzésben fordítva írtam le az agyféltekék funkcióit, ezért most beillesztem a megfelelő képet:
A férfi, amikor válságba kerül, elszakad belső energiaforrásaitól. Ez azért is súlyos helyzet, mivel úgy tapasztaltam, a férfiak befelé fordulása, nem egy egyszerű visszavonulás, „most hagyjatok békén” állapot, számunkra elsődleges fontosságú a belső értékeink felfedezése, mivel ezekből táplálkozunk, ebből nyerjük életerőnket. Célok nélkül, azzal a tudattal, hogy értéktelenek vagyunk, szinte elviselhetetlen az élet. Azt hiszem, ez is alapvető különbség férfi és nő között, a nő környezetéből nyeri energiái java részét, ez tudja belsőleg is feltölteni, és innen azután visszaáramoltatni környezetébe, a férfi belülről nyeri életerejét, és innen sugározza ki környezetébe.
Képzeljünk el szimbolikusan két fát, amelyik közül az egyik nőként, a másik férfiként viselkedik. Amelyik nőként viselkedik, gyönyörű lombozattal van megáldva, mindene arra irányul, hogy környezetéből felfogja a napfényt, az éltető esőt, és törzsén keresztül leáramoltatja a gyökereibe. Amikor tartós a szárazság, szélsőséges az időjárás, megszakad ez a folyamat, a fa nem képes gyökereiből elegendő erőt meríteni a túléléshez, és kiszárad. Ilyenkor nagyon fontos a kívülről jövő segítség, a gondoskodás. Amelyik fa férfiként működik, a gyökerein keresztül, a mélyből táplálkozik, és innét áramoltatja törzsén keresztül a lombkoronájába az éltető energiát. Amikor a csatorna elzáródik, megszakad a kapcsolat a gyökerekkel, vagy a gyökerek nem tudnak elég energiát magukba szívni a talajból, a fa kiszárad. Ilyenkor hiába a napfény, az eső, a kívülről jövő segítség, amíg a férfi nem találja meg belső gyökereihez az utat, nem kerül ki a válságból. Ezért nehezebb egy férfinek segíteni, mint egy nőnek. (… és ezért fontos megtanulnia egy férfinak segítséget elfogadni úgy, hogy közben önmaga előtt ne veszítsen a saját értékeiből.) A gondos kertész ilyenkor fellazítja a gyökerek körül a talajt, és közvetlenül oda juttatja az értékes tápanyagokat, s ezzel megmenti a fát.
Visszagondolva, hányszor imádkoztam csodáért a gödör mélyén, hogy egyik pillanatról a másikra történjen valami, és meneküljek meg kilátástalan helyzetemből, és most mennyire örülök, hogy imáim akkor nem találtak meghallgatásra odafönn, mert ha ez megtörténik, még most is a mélyponton lennék, egy kudarccal gazdagabban, hogy képtelen vagyok megoldani a saját problémáimat. (A jó kertész mindig tudja, hogy mikor és milyen módon kell segíteni.)
Ha jobban belegondolunk a fák szimbólumán keresztül, a két fajta létezés nem egymás ellentétei, sokkal inkább kiegészítik egymást, együtt megadják az élet teljességét, a körforgását. Éppen ezért egy férfi könnyebben segít, amikor a nő válságba kerül, és ez fordítva is igaz, mivel a válságban lévő férfinak nem kívülről jövő férfi gondolkodásra van szüksége, ami automatikusan megoldja a problémáit, hanem női intuícióra, ami feltárja előtte a saját belső energiaforrásaihoz vezető utat.
Ez a különbség férfi és női lélek, férfi és női gondolkodás között, megadja spiritualitásunk irányát is, hogy férfiként és nőként, elsősorban hol kell keresnünk az Istent.
Ez a fajta létezés, megadja identitásunk alapját is, de ez nem jelenti azt, hogy a másik oldalunkat hanyagolnunk kell, sőt minden energiánkkal fejleszteni kell másik oldalunkat, de soha nem szabad elfelednünk, működésünk, és gondolkodásunk alapjait, hogy valójában kik vagyunk. Egyébként a válságokban, ahol megmutatkozik igazi arcunk, és valódi szükségleteink, sokkal több a közös vonás bennünk, mint a különbözőség.
Azok a szerzetesek, akik komolyan gyakorolják hivatásukat, az évek során olyannyira ki tudják fejleszteni ellenkező nemű oldalukat, hogy teljes életet tudnak élni. A többség számára ezt könnyebb megtenni egy házasságban, de itt is rengeteg a kudarc, példa rá a sok idős ember, akik párjukat elveszítve, soha nem tudják kiheverni veszteségüket, és elviselhetetlennek találják utána az egyedüllétet, nem beszélve a rengeteg válásról, szakításról.
Ellenkező nemű oldalunk fejlesztése azért is fontos, hogy ne kerüljünk kiszolgáltatott helyzetbe, sem érzelmileg, sem fizikailag, mert ez akkor is romboló hatású, ha párunk ezzel nem él vissza, mivel a kiszolgáltatottság puszta ténye megakadályozza fejlődésünket és felnőtté válásunkat a párkapcsolatban. A férfiaknak fejleszteniük kell magukban a női gondoskodást, az érzelemvilágukat, a szélesebb látásmódot, hogy érzelmi alapszükségleteiket ki tudják elégíteni, és érzelmileg ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe, mert elég szánalmas látvány az a férfi, akinek megszakad a párkapcsolata, és azonnal ráveti magát az internetes társkereső oldalakra, szinte megszállottan próbál sürgősen párt találni magának, mivel nem tudja elviselni az egyedüllétet, önmagát, érzelmi szükségleteit még a legalapvetőbb szinten sem képes kielégíteni.
Ugyanakkor a nőknek férfi oldalukat kell fejleszteni, mivel nagyon jól tudjuk, milyen súlyos probléma a társadalomban a fizikai kiszolgáltatottság. Sok nő olyannyira kifejlesztette magában férfi oldalát, hogy inkább férfiként gondolkodnak, mint nőként, nekik vissza kell találniuk valódi önmagukhoz, és újra fel kell fedezniük önmagukban női energiaforrásaikat.
A nemek válságát éljük meg a mai világban, de egyre inkább úgy érzem ezt a válságot, külön-külön nem fogjuk tudni megoldani, csak együtt.
