"...szűk ösvényén."

 Napokig halasztgattam, toltam egyik napról a másikra, végül tegnap este lezártam azt a bizonyos fejezetet az életemben. Munka után felsétáltam a Gellért-hegyre, a Filozófiai kertbe, és megbocsátottam mindenért a szerbeknek az ellenem és a családom ellen elkövetett vétkekért, minden időben, majd magam is bocsánatot kértem a saját gyűlöletből fakadó érzéseimért és gondolataimért, ami ifjúkoromban és kamaszkoromban oly meghatározó volt számomra. Leírtam mindent egy papírcetlire, és végül elégettem, eltemettem gyűlöletemet egy fa alá. Először nem történt semmi különös, nem dördült meg az ég, nem éreztem hatalmas felszabadulást sem, mégis ahogy ballagtam lefelé a hegyről, mintha egy tiszta vizű tavat éreztem volna magamban, és amikor leértem a városba, sokkal tisztábbnak, és szebbnek láttam a várost az alkonyi fényben, a saját gyűlöletem nélkül. Hittem abban, hogy ilyen aprócska tettel is egészségesebbé tudom tenni környezetemet, a várost, ahol élek.