"...szűk ösvényén."

A Vasárnap reggeli ima az utolsó, a kápolnában. János 21/3-14, Jézus megjelenik a tanítványainak. A mondat, ami megragad: „az Úr az!”, mivel korábban én sem ismertem fel Jézust személyesen, egyetlen alkalommal sem. Ahogy belehelyezkedem a történetbe, mintha megosztott képkockát…

Újabb imához készülődöm. A helyszín újra a kápolna. A szentírási rész, Lukács 6/47-49, példabeszéd az emberről, aki sziklára építette házát. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt… Mélyre hatolt. A gyomrom összeszorul az elfojtott sírástól.…

Egyedül a kápolnában. A 139.-ik zsoltárt olvasom. Egyszer, kétszer, s várom, melyik mondata fog megérinteni. Te formáltál anyám méhében, csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam. Valami összeszorítja a mellkasomat e szavaknál, de nem tudom átengedni magam az…

Az úton pici gyomorgörcs. Nem tudom, mi vár rám a lelkigyakorlaton. Korábban érkezem Dobogókőre, így kisétálok a kilátóig, s letelepszem egy padra. Most végre megnyugszom. Nincsenek bennem elvárások, csak várakozás. Miközben magam mögött hagyom Budapestet, csendesen…