"...szűk ösvényén."

 Úgy vágtatsz a végtelen sztyeppén keresztül, mint a szabad, pusztai szél. Az életet hozó szél, az esőt hozó szél, amely néha csak játékosan felborzol füvet, bokrokat, leveleket, máskor pedig viharosan söpör végig a tájon, s hagy nyomot maga után mindenben. Ugyan ki tudná…

   Július 29.   A tegnapi nappal ellentétben, ma reggel nem sietem el az indulást. Békésen kávézgatom, ezen a ködös, párás reggelen, és tekintetemmel búcsúztatom el tegnapi zarándoktársaimat, figyelem őket, amint eltűnnek előlem az úton, mely néhány lépés után…

   Vigyorogva jelölgetem be a Facebook-os ismerőseimet a könyvesboltban, a vásárlók azt hiszik, rájuk mosolygok, pedig nem, illetve egy picit mégis. Most jót tesz ez a kis lelkemnek. Úgy érzem magam, mint a kisfiú, aki tilosba tévedt...

    „Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.”  Súlyos mondat, és tegnap, amikor a barátság állomást kaptam a Láthatatlan Színház előadáson, és negyvenszer elmondtam ugyanezt a mondatot a vándoroknak, még nem sejtettem,…