"...szűk ösvényén."

Szeptember 01. Santiago de Compostella   Reggelre leapadt a daganat nagy része lábamról, a mai gyaloglástól nem félek, a jól ismert úton, visszafele, pihentető tempóban, kényelmesen beérek Santiagóba. Negreira immár második alkalommal gyógyítja be testi sebeimet, s nyújt…

Augusztus 31. Negreira   A mai nap csakis a túlélésről szól. Lábaim teljesen kikészültek, már csak vánszorogni tudok. Minden egyes kilométerért fájdalommal kell fizetnem, s fájdalommal kell fizetnem a döntésért is, mit végül meghoztam. Szellemi energiám teljes egészét az…

  Augusztus 30.     Reggeli időtöltésként útjelzőket tanulmányozok, mivel nem szeretnék visszakeveredni a Fisterrába vezető útra. Végre sikerül kikeverednem Muxiából a jó irányba, a szárazföld belseje felé, ám ilyen jellegű nehézségeim az útjelzőkkel még korántsem…

 Augusztus 29. Muxia   Nem tudhatom, mit tartogat számomra a mai nap, főleg azok után, hogy céljaim már bennem vannak, s a döntés is kezembe került. Dönteni itt is tudnék Fisterrában, mégis továbbmegyek, mivel döntésemet mégiscsak az úton szeretném meghozni, igazi…

Augusztus 28. Fisterra   A tegnapi forró napsütés és a hőség immár a múlt, a természet valami mást tartogat számomra a mai napon. A napot felhők takarják, a hegytetőkön köd gomolyog, s az utam a fennsíkon vezet tovább a sziklák között. Egyedül menetelek, sem előttem, sem…

 Augusztus 27. Olveiroa   Ez a camino más, mint a „Francia út”. Az a tudat, hogy néhány napon belül döntést kell hoznom, mely kihat az egész életemre, a felgyorsult események, fizikai és lelki szinten egyaránt, érzelmi világomat helyezi előtérbe. Egyáltalán nem véletlen,…

Augusztus 26. Negreira   Az eső éjszaka megérkezett, ám különösebben nem zavarta meg álmomat, mivel nem jutott át, a magam építette vízfogó barikádon. Reggel mosdatlanul és porosan, s mégis boldogan ébredek. Még nem vesztem el, az utam folytatódik, és a kelő napot újra…

Augusztus 25. Santiago de Compostella   Éjszaka többször is felriadtam a fölöttem siető zarándokok csörtetésére, villogó zseblámpáik ugrándozó szentjánosbogarak módján hoztak fényt az éjszakába, de nyugtalan álmom mégsem ők okozták, a bennem dolgozó idegek, és a…

 Augusztus 24. Lavacolla   Muszáj összeszednem magam. A hosszú alvás ellenére nem érzem magam kipihentnek, a tornaterem padlóját nem erre tervezték, a lábaim már reggel sajognak a fájdalomtól, anélkül hogy egyetlen lépést is megtettem volna. Időbe telik, mire sikerül annyira…

 Augusztus 23. Melide   Portomarin kedves, tengerparti kisváros hangulatát sugározza, csak épp a repkedő sirályok hiányoznak, hogy teljessé tegyék a képet. Nem maradhat el a szokásos reggeli kávézás sem, mely valóságos szertartássá nőtte ki magát nálam, a reggeli városkép…

Augusztus 22. Portomarin   Hajnali ébresztő. A házigazda bejön az alvóterembe, felkapcsolja a villanyt, majd mély, öblös hangján elkiáltja magát: Buenos diás! Zúgolódva dörgölöm ki az álmot a szememből, odakint sötétség honol, majd zarándoktársaimmal együtt kapkodva…

  Augusztus 21. Samos   A reggeli eső már az úton talál rám, s a nap is eltűnt a szürkeségben, elbújva a felhők mögé. Magamra hagyott a szimbólumom, de nem bánkódom túlságosan, hisz a másik szimbólum, a zarándok itt él bennem, s most ő is elegendő belső erőt ad…

Augusztus 20. La Fabe   Utolsó nap Kasztíliában. Sok minden kavarog belül, s még mindig nagy bennem a bizonytalanság, mivel úgy érzem, nem állok készen az Út utolsó szakaszának megtételére. A szokásos módszerhez folyamodom idegeim lecsillapítására. Gyaloglással ürítem ki…

Augusztus 19. Pieros   Reggelre eltávoztak belőlem a töprengések, mintha éjszaka valami kifújta volna őket a fejemből, s helyén egyre erősödik bennem a bizalom. A bizalommal együtt a szeretet is nő a szívemben, s ettől vidámabbnak érzem magam. A belső énem mosolyog. „Csak…

Augusztus 18. El Acebo   Lassan véget érnek a kasztíliai dombok, Rabanal már a hegyek árnyékában fekszik, s a hegyeken túl vár rám utam utolsó szakasza. Oly közel a fizikai cél, ám lelki céljaimat továbbra is homály fedi, s még mindig nem tudom, Santiagóból merre tovább.…

 Augusztus 17. Murias   A mai nap más, mint a korábbiak. Egyelőre véget ért a kemény, testet és lelket kimerítő menetelés, és újra békésen, a magam tempójában haladok az úton. Most béke és nyugalom tölti ki testem, de vajon ez valódi béke, vagy csupán belefáradtam a…

  Augusztus 16. San Martin del Camino   Rengeteg alvás után frissen és kipihenten ébredek, s azonnal megkezdem újabb napi gyaloglásomat. Ötödik napja tart immár rettenthetetlen menetelésem, melynek úgy hiszem, célja van. A test fájdalmaira gyaloglással válaszolok, és a lélek…

  Augusztus 15. Puente Villarente   Kemény megszállottsággal nyomom a kilométereket, összeszorított szájjal, sajgó lábbal és vérző szívvel. A fájdalmak széles skálája szegődik társamul, többségük régi ismerős, ám akad közöttük néhány új is. Vegyük csak sorba…

  Augusztus 14. El Burgo Ranero     Megviselnek ezek a hirtelen hangulatingadozások. Napról-napra érzelmi mélypontok és csúcspontok váltogatják egymást bennem, ami előjele lehet annak, hogy közeledem saját korlátaim végéhez. Újabb nap a mélyponton, és újabb nap, amikor…

Augusztus 13. Terradillos de los Templarios   Tekintetem már nem vonzza a külvilág, és a természet szépségei sem ejtik rabul szívemet. Egykedvű rutinnal keresgélem az útjelzőket, s egyre inkább befelé figyelek, míg rá nem térek arra a 12 km hosszú egyenetlen kavicsos útra,…

  Augusztus 12. Carrión de los Condes   Ma kivételesen korán indulok útnak. Valami megváltozott. Az elmúlt napok nyavalygása elmúlt, mintha valaki jól megrázott volna, s a „dolgok”, melyek kezdtek szétcsúszni bennem, ismét a helyükre kerültek. Egyetlen központi gondolat…

 Augusztus 11. Itero de la Vega   Semmi nem változott a tegnaphoz képest. Csigalassú előrehaladás a tűző napon, ugyanazok a kétségek, ugyanaz a szomorúság, nincsenek képek, sem érzések, csak a végtelen, poros út, s egy kiaszott múmia, aki némán vánszorog előre, mert…

Augusztus 10. Hontanas   Hamarosan vademberré válok, annyit alszom a szabadban. Mai első gondolatom nem vidámít fel, semmi kedvem felkelni, s inkább összegömbölyödöm a hálózsák alatt. Elképzelek egy gyaloglás nélküli napot, amikor semmit sem teszek a lustálkodáson, és…

  Augusztus 09. Rabé de Las Calzadas     A hálózsákom teljesen átnedvesedett a reggeli harmattól, és mivel körülöttem minden harmatos, megszárítani sem tudom rendesen. A reggel is hűvös, s gyalogolnom kell, hogy mielőbb felmelegedjek. Megint egy olyan nap köszönt rám, ami…

  Augusztus 08. Atapuerca     Nagyon mélyen aludtam az éjszaka. Az elmúlt napok testi és lelki megpróbáltatásai, az éjszakai rosszalvások teljesen kimerítettek, s e miatt bőven akadt bepótolnivalóm. A nap már magasan jár az égen, a szálláson alig lézengenek néhányan, s ők…