Úgy tűnik, nehezen viselem a fizikai fájdalmat. Csütörtök éjszaka elkezdett fájni a hátam, s nem tudtam elaludni. Felkeltem, próbáltam ülni, sétálni, még gerincnyújtó tornagyakorlatokat is végeztem, hatástalanul, a fájdalom nem enyhült, a percek óráknak tűntek, s én a fájdalom különböző fokozatain keresztül mentem végig. Türelmetlenség, ingerlékenység, kétségbeesés, és végül reggel felé, a beletörődés. Reggel fél ötkor végre elaludtam, amikor már feladtam a reményt.
Picit féltem a Láthatatlan Színháztól Vasárnap, a hátam miatt, és a saját állomásomon kívül (erőfeszítés) másra nem koncentráltam. Amikor épp nem volt vándor, egyenes gerinccel ültem egy széken, és így elég jól bírtam végig fizikailag.
Lelkileg megtapasztaltam a szavak gyógyító erejét, mert a szavaknak tényleg hatalmuk van rombolni és gyógyítani, és a munkahelyemen azért bánok oly óvatosan a szavakkal a vásárlók felé. Láttam a vándoraim arcán a szavaim erejét, azt a pillanatot, amikor egy-egy szó mélyre hatolt bennük, s elérzékenyültek. Csodálatos volt, noha tudtam, ezek a szavak, nem az én szavaim, s eszköz vagyok csupán, az Isten kezében.
A vége felé be kellett ugranom segítőnek Döny mellé a szexualitás – szakítás állomásra (Jesszus!!!), amikor már a révészek mentek végig, s nagyon igyekeztem. Ennek ellenére, az első alkalommal a vándor középső ujjára erőszakoltam a karikagyűrűt, aztán Döny elmagyarázta: igen, igen melyik a gyűrűsujj, de ne izguljak, ő is elvétette néhányszor.
Hazafele elcsíptem Mártit, mert ő volt az egyik révész, aki a végén végigment vándorként.
Márti, egy szakmai visszajelzést szeretnék kérni, ugyanis be kellett ugranom az egyik állomásra, amikor vándorként végigmentél.
Iiigen, és melyik állomásról van szó?
Khm. Khm. Hát a szexualitás – szakítás állomásról.
Hááát, kedves Sándor nagyon tartózkodó voltál, nem éreztem, hogy izzott volna közöttünk a levegő.
A fenébe! Pedig nagyon igyekeztem!
Na jó! Azt a mondatot az Énekek énekéből (De szép vagy kedvesem stb.) viszont szépen mondtad, egy pillanatra még el is hittem, hogy igaz.
Peeersze! Biztos csak vigasztalni próbálsz.
Nem, nem! Még meg is illetődtem, hogy ilyen kegyes ember mondja nekem.
Szóval „kegyes” vagyok, mi? (mit is írtam a múltkor, a szókimondó lányokról?)
