Egyszer volt hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek; „Tudom ám, hogy ki vagyok én!” Ez Csodálatos! Ki Vagy? – kérdezte Isten. Én vagyok a fény! – kiáltotta a Kicsi Lélek. Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! – kiáltott fel. – Te vagy a Fény!
A Kicsi Lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott. Pompás! – mondta. Ez igazán Király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta: - Szia Isten! Most, hogy tudom, ki vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok, aki vagyok?
Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, aki valójában vagy? – kérdezte Isten.
Igen – válaszolta a Kicsi Lélek – egy dolog tudni, hogy ki vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, szeretném átélni, milyen Fénynek lenni!
De te már Fény vagy – válaszolta mosolyogva Isten.
Igen, de meg akarom érteni, milyen érzés – kiáltotta a Kicsi Lélek.
Jó – válaszolta kuncogva Isten, majd arckifejezése hirtelen megváltozott – azonban van itt egy dolog.
Mi? – kérdezte a Kicsi Lélek.
Ahol most vagy, nincs itt semmi más, csak Fény, és így nem könnyű megtapasztalni, hogy ki vagy valójában, amíg nincs körülötted semmi más, ami nem te vagy.
Gondold csak el – mondta Isten – olyan, vagy mint a nap sugara, mint millió és millió gyertyaláng együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek a nap, sem lehetne nap. Mégis, hogy ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy – ez a kérdés.
Kicsi Lélek egy pillanatra összezavarodott. – Rendben – mondta – Te vagy Isten, találj ki valamit.
Megint elmosolyodott Isten. – Már megvan – mondta – mivel nem tudod látni magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy, körülveszlek téged sötétséggel.
Mi az a sötétség? – kérdezte a Kicsi Lélek.
Ez az, ami nem Te vagy – válaszolta Isten.
Félni fogok a sötétségtől? - kérdezte ijedten a Kicsi Lélek.
Csak ha azt választod – válaszolta Isten – nincs ott semmi, amitől félned kellene, hacsak te nem határozol úgy, hogy van.
Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit meg tudjunk tapasztalni, mindennek az ellenkezője fog elénk tárulni. Ez egy óriási ajándék, mert e nélkül, nem tudhatnád meg, milyen bármi más. Nem ismerheted a meleget, a hideg nélkül, a magasságot, a mélység nélkül, a gyorsat, a lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a bal, a jobb nélkül, az itt az ott nélkül, a most állapotát, a később nélkül. Nem ismerheted meg az örömet, a bánat nélkül, a szeretetet, a fájdalom s a harag nélkül, az édeset a keserű nélkül, a nevetést a sírás nélkül, a sikert kudarcok nélkül, a bizalmat a bizalmatlanság nélkül, a hitet a hitetlenség nélkül, és soha nem tapasztalnád meg, mi az a megbocsátás, a megsebzettség nélkül.
Így tehát, amikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy Te a Fény a sötétben, és akkor majd megtudod, hogy valójában ki vagy, és mások is tudni fogják.
